Kazahsztán az én szememmel

Elnézést kérek a hosszú szünetért Mindenkitől. Mint azt legtöbben tudjátok, múlt csütörtökön este hazaérkeztünk 2 hétre. Számos fontos baráttal, rokonnal sikerült is találkozzunk, ezúton is hálás köszönet a ránk szánt időtökért:-) Sok mindenkivel még nem sikerült a találka, de nagyjából kész van az akcióterv jövő csütörtökig.

Én közben írtam egy bejegyzést egy másik oldalra és egyelőre úgy döntöttem, hogy elbúcsúzom a blog.hu-tól. Meglátjuk, hogy hogyan fog ez menni az új oldalon, remélem ti is hozzászoktok hamarosan. Szóval srácok, irány a www.zolialmatyban.wordpress.com weboldal! Nem lesz nehéz rajta nektek elnavigálni, csak kérlek szépen, hogy újra regisztráljatok és ugyanúgy fogtok tudni kommentelni ott is. Az az igazság, hogy nekem sokkal könnyebb rajta dolgozni, sokkal felhasználó barátabb felület. Mostanában volt egy-két problémám is itt, de sajnos nem kaptam a kérdéseimre választ. Mivel ezeket a blog.hu segítsége nélkül egyelőre nem tudom megoldani, ezért egy okkal több, hogy olyan oldalra tegyem át a "székhelyem", ahol nem találkozom ezekkel  a problémákkal.

Ígérem, hogy ahogy történnek az érdekes dolgok velünk továbbra is, illetve ahogy úgy érzem, van miről írnom, akkor mindig írok nektek valamit.

Ha nem történik valami probléma ott is, akkor most búcsúzom innen, de várlak Benneteket a már említett www.zolialmatyban.wordpress.com oldalon!

Megint eltelt egy hét, hogy nem írtam, sőt általában hétfőn teszek fel új anyagot, így ma már bőven tartozom egy bejegyzéssel.

Nem sokat fogok írni most magunkról, mert nem szeretném ismételni a havas történeteket. Tényleg semmi különös nem történik velünk, éljük a megszokott mindennapokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy pillanatig is unatkoznánk. Megint sokat havaztunk, voltunk egy buliban is, ettünk egy jót egy koreai étteremben vasárnap este, tegnap pedig egy jót kirándultam. Ma itt volt nálunk Kriszti egyik indiai kollégájának a felesége, Sowmya, főzőleckét vett, hinduk, ezért csak vegetáriánus kajákat esznek. Bár vegetáriánusban is van több fajta, ők pl. tejtermékeket és tojást is esznek, de pl. gombát nem igen. Mivel az olasz konyha bővelkedik vegetáriánus opciókban ezért jókat lehet meríteni belőle. Nem mintha Sowmya nem tudna főzni, istenien főz, de a lányai nyaggatják, hogy tanuljon más kajákat is, ne csak indiait. Múlt héten nála voltam, készítettünk egy lasagnát, ma pedig tésztákat főztünk, paradicsomszószt készítettünk, zöldségeket grilleztünk. Jövő héten risottót szeretne:-)

Na szóval röviden ennyi az elmúlt hétről, illetve még annyi, hogy már rendesen számoljuk a napokat, míg indulunk haza.

A mai bejegyzés témája pedig több, mint evidens. Igazából nem is tudom, hogy miért nem jutott korábban eszembe? Mindketten imádjuk az állatokat, a nagymacskákat különösen, Kazahsztán pedig az egyik büszke ország lehet, amelyik elmondhatja magáról, hogy otthona egy pár száz gyönyörű hópárducnak. Városunk, azaz Almaty címerében is megtalálható az állat. Amúgy az adott nagy lökést, hogy írjak róla, hogy vasárnap a litván haverokkal voltunk fönt Chimbulakon és ott jött szóba, hogy az egyik kollégája a hegyekben kirándulás közben volt olyan szerencsés, hogy látott egyet és sikerült is pár fotót készítenie. Föl is rakok belőlük ide a blogra, fantasztikusak. Egyébként nagyon nehéz őket megfigyelni. Andrey, a sofőrünk mondta, hogy egy barátja fent volt a hegyekben egy hétig egy brit forgatócsoporttal, de nem láttak egyet sem. Pech. Lehet, hogy kellett volna vigyenek fel egy kutyát, mint ez a srác, aki a kutyájával kirándult. Gondolom az keltette fel ennek a párducnak is az érdeklődését.

Gondolom megvan még legtöbbetekben az "igyot sznyeg" kifejezés, a taváris ucsítyelnyica ja dakladiváju vam..., a tramváj, a Krásznaja Plósagy, a Mavzaléj Lényina mellett talán a leginkább megmaradt orosz "tudás" bennünk.

Szóval havazik. És még mennyire! Ez bizonyos szempontból poén és jó, másik szempontból pedig eléggé megnehezíti  a közlekedést. A múlt hét elején még szikrázóan sütött a nap, szerda, vagy csütörtök óta viszont betakarta Almatyt is a hóesés (bár eddig is volt a városban valamennyi hó), ugyanúgy, mint a "híres szólás-mondásban" Moszkvát.

Így ma sem tudok beszámolni fürdőgatyás élményekről, ezért bocs az unalmas sztorikért, de ez van, ti sem hinném, hogy most otthonról sokkal többről be tudnátok számolni nekem, mint a kemény télről. Viszont ez alkalommal több képet fel tudok rakni, a tegnapi kiránduláson készítettem egy párat a kis kazah vidéki téli idillről is. Állítólag most legalább a hó betakarja azt, ami nyáron kíméletlenül látszik, szóval még csalóka is a kép:-)

Nézzünk akkor egy pár fotót, remélem tetszik majd nektek:-)

Ez a Chimbulak alsó pálya, már szombaton készült. Én a héten most szerencsés voltam 3 napot is kint voltam Stevennel és Wez-zel és vettem is egy pár órát Szergejtől. A szombat Krisztié, illetve Szergej is Krisztié szombaton :-)

Kazahsztánról általában keveset tudunk, nem csak magyarok, hanem bárki a világon. Pedig hatalmas ország, sok szép természeti látnivalóval, szóval igazán több figyelmet is fordíthatna a világ errefelé. Bár lehet, hogy elsőre hülye példa, illetve negatív gondolatok jutnak róla az embernek eszébe esetleg Kazahsztánról, de talán Boratnak köszönhetnek még viszonylag sokat a kazahok, ha még ők jórészt haragszanak is rá. Viszont egyértelműen neki is köszönhetően tud róluk a világ, egyáltalán hallottak arról, hogy létezik ilyen ország, hogy Kazahsztán. Hallottam is erről egyébként, hogy a Borat sztorik óta, pláne mióta a film is megjelent, valamelyest megugrott az ország iránt érdeklődő külföldiek száma.

Komolyabb dolgokra fordítva a szót, talán még az elkötelezett síelők azok, akik tudnak az országról illetve kiváló síadottságairól valamicskét. Természetesen mindenki a megszokott osztrák, svájci, olasz, francia síterepeket ismeri, északabbra pedig a szlovák és a lengyel resortok jönnek még szóba, illetve újabban Bulgária jött ismét divatba, sőt ha jól tudom, akkor a románok is kezdenek belehúzni, szóval van bőven választék.Az igazán egzotikus helyeket keresők pedig minden bizonnyal hallottak, vagy olvastak már a nagyszerű kazah, illetve kirgiz síterepekről. Az utóbbiakhoz egyelőre nem volt még szerencsém, az előbbihez is inkább csak az utóbbi napokban. Ugyanis amennyire legtöbben ismertek, sosem voltam a téli sportok nagy művelője. Egyszerűen kimaradt az életemből. Családi inspiráció mondhatom zéró volt, így aztán felnőtt korban sem volt különösebben vonzó számomra sem a síelés, sem a snowboardozás. Egy idő után pedig nem is tudod hová tenni a dolgot, hiszen aki sítáborba megy, mindenki van már egy szinten, totál kezdőknek meg nemigen lesz partnerük a bénázáshoz.

Éppen ezt a hiányosságot lehet itt pótolni, hiszen ismert, hogy szabadidőm mostanában rengeteg akad. Társak is vannak hozzá, még ha inkább profinak mondhatók is. Kb. 2 hete egyszer már próbálkoztam a síeléssel, de elkövettem azt a hibát, hogy nem mentem el profi oktatóhoz, hanem a síelni egyébként kiválóan tudó Andrejt kértem meg, hogy tanítgasson. Ahhoz a valakihez, akinek pedig még síbakancs és síléc sem volt korábban a lábán, valóban profi oktató szükséges. A síelés egyébként sem indul könnyen, gondolom ezzel mindenki tisztában van. Állítólag, ha már egy szintig eljutottál, onnan kezdve viszont hamarabb jutsz komoly szintre. A snowboard-dal fordítva van, hamarabb meg tudod az alapokat tanulni, ami azt jelenti, hogy hamarabb élvezed is a dolgot, ez pedig nagyon fontos. Elég frusztráló tud lenni, amikor állandóan elesel, tele megy a ruhád hóval, fáj mindened és úgy érzed, hogy te ezt sosem tanulod meg. Ezért jobb talán snowboarddal kezdeni, mert hamarabb érzed a sikereket, hamarabb élvezed, mint a síelést. Viszont profinak állítólag már nehezebb benne lenni, mint síelésben. De nekem ilyen babérokra nem fáj a fogam természetesen. Először sípárti voltam, mégis csak az a klasszikus téli sport, sőt nem csak sport, hanem egyszerűen az élethez szükséges eszköz bizonyos terepeken a világon. Csak aztán meggyőztek, hogy próbáljam ki a snowboardot is a fent említett okok miatt.

 Nahát megint eltelt egy hét és nem írtam nektek semmit. Mára összeszedtem egy kis történelmi anyagot, hátha mondjuk lefekvés előtt olvasnátok egy kis kazah történelmet:-) Magunkról sokat nem tudnék írni, ezért csak pár szóban ezt-azt.

 

Elnézést az egy hét szünetért, de igazából semmi olyan dolog nem történt velünk a pisztrángozás óta, amire érdemes lett volna túl sok szót vesztegetni. Természetesen nem unatkoztunk, ismét ünnepek voltak. A pravoszláv Karácsonynak köszönhetően volt ismét egy pár nap szabadnapja Krisztinek. Én megpróbálkoztam a síeléssel is, nem sok örömöm volt benne, de hát így van ez, első nap, többször vagy vízszintben, mint álló helyzetben, úgyhogy nézzétek el nekem, hogy ennyivel el is intéztem a dolgot. Majd egy pár alkalom után biztos vagyok benne, hogy többet fogok róla írni :-) Szóval úgy gondoltam, hogy ha nem sok minden történt velünk, akkor bedobom mostanra a futballos bejegyzésem, amelyet már egyébként is ígértem. Tudom, lesznek olyanok, akiket nem különösebben fog érdekelni a dolog, viszont elég sokan vannak olyanok is (szintén közel a szívemhez :-)) akik viszont örömmel olvassák majd a mostani írásom.

Nézzük először akkor az alapokat. A kazah futballt szakmailag a Kazah Futball Szövetség irányítja, mind a férfi-, mind a női futballt is és ebben az országban a futsallal kapcsolatos teendők is az ő hatáskörükbe tartoznak. A futball szövetség 2002-ig az ázsiai szövetséghez tartozott, azóta az UEFA tagja Arról már korábban is írtam, hogy hogyan is kerül az európai szövetséghez a kazah futball? A válogatott az első hivatalos mérkőzését 1992 június 1-jén játszotta Türkmenisztán együttesével, 1-0-ás sikert könyvelhettek el. Addig természetesen nem létezett független kazah futball, a nagy CCCP része volt az ország, így a játékosok is maximum abban a válogatottban játszhattak. Sajnos eddig nem sok babér termett nekik, sem az ázsiai, sem az európai selejtezőkben. A nemrég befejeződött 2010-es VB-ért játszott selejtező mérkőzéseken sajnos mindenkitől pofont kaptak, egyedül Andorrát sikerült a csoportban legyőzzék mindkét alkalommal, de hát ez a többi csapatnak sem volt akadály. Kívánjuk nekik a sokkal sikeresebb folytatást, mi pedig nézzük meg egy kicsit bővebben, miről is szól akkor a kazah futball?